Overblog
Suivre ce blog Administration + Créer mon blog
28 décembre 2012 5 28 /12 /décembre /2012 07:21

Hogyan kerülhet a tenger moszkvai emlékek közé? Hát így: másodév elején, 1951 októberében, kedvesem kívánságára elhatároztuk, a kéthetes téli vakációra Leningrádba rándulunk. Többest használtam, ám az ötlet övé volt. Vészelának hívták, bulgár volt a lelkem és apukája a "kettes számot" viselte az ottani kormány névsorában. Utóbbi fontos körülmény, mert a terv, hogy moszkvai illetőségű személy Nagy Péter városába ruccanjon "csak úgy", nem volt valami "kézenfekvő" elgondolás akkori időkben, abban az országban. Kellett hozzá hatalom, befolyás és helybéli kapcsolat, hasonló "álmot" valósággá tenni. Ilyesmi nékünk nem, ám a papának megvolt. Persze ez csak most, 60 év távolából visszapillantva tűnik nekem észszerű következtetésnek...

 

Szó ami szó, december 20.-án érkeztünk a hősi legendák övezte büszke városba, mely a hitleri hordák előtt se hajtott fejet. Ám még a magát "öröknek" hirdető és akaró hatalomnak sem hódolt be: a "Nagy Vezető" őreá tukmált nevét a köznép sosem fogadotta el, helyette mindennapi alkalmazásban a "pityer" kifejezést használta állandó utalásként az egykor-volt cár feledhetetlen emlékére, akinek századokon át viselte nevét a város. Kéthetes tartózkodás során alig hallottuk említeni azt másképpen mint Péter cár pajtáskodó becenevén. E tény még akkor és ott tudatosult bennünk, meglepőnek is tűnt számunkra.

 

Első moszkvai évem során azt hittem megismertem a kemény orosz hideget. Tévhit volt : az Északi tengerpart klímája rögvest bizonyítékkal szolgált. Nyevszkij-sugárúti első sétánkon szembe haladó járókelő intett megállást erélyesen; a járdaszélről kevés havat markolt és szakavatott módon kezdette dörzsölni orromat arcom közepén. Közbelépése nélkül talán orr nélkül maradtam volna, mivel erős szélben a párás-nedves mínusz 10 fok már csillogó-fehérre mázolta képem ékességét, ami jelezte, a bőr lefagyott. Ha ilyenkor kíméletlen "hódörzs" masszázs mellőzésével lépünk be fűtött helyiségbe, búcsút mondhatunk fagyperzselte ujjunknak, fülünknek... Efféle incidens megszokottnak számított, főleg idegen "avatatlanok" esetében és a "bennszülöttek" éberen vigyáztak is e téren reánk.

 

Ideje a lényegre térnem. A pillanattól, hogy helyben voltunk, a rögeszme munkált fejemben: "látni a tengert !" Első alkalom életemben, tőszomszédságában vagyok, hát látni akarom! Környezetem furcsállotta is eléggé a számukra oly szokatlan kívánságot, Vészelával egyetemben, akit könnyen sikerült lefegyvereznem: " persze, te gyerekkorod óta mást se csinálsz mint a Fekete tengerben pacskolsz !" Az érv hatott, elkezdettük kutatni, hogyan juthatunk tengerközelbe? Bő tanulmányok árán nyomoztunk ki mindent, útitervet szerkesztettünk; eléggé bonyolultnak bizonyult az egész, mivel az itteniek jófomán soha nem mozdulnak belvárosukból, fogalmuk sincs, főleg télvíz idején, a feladat megoldásának mikéntjéről...

 

Természetesen tömegközlekedés igénybevételére kényszerültünk, taxiról szó sem lehetett. Hosszas trolibuszozés után végállomásig villamosoztunk, ott "HÉV"-szerű "ELEKTRICSKÁRA" váltottunk át, mely saját végállomásánál tett le, ahol is a kalauz-vezető egyszemélyben, kérdésünkre, "merre a tenger?", határozatlan "toronyirányba" bökte mutatóujját, amerre se torony, se semmi nem látszott a végtelen fehérség távlatában, még út vagy ösvény sem, a láthatárba vesző, havas-jegeces lapályon kívűl... Velünk leszállott utastársaink közül egy se választotta a nékünk mutatott irányt, hamarost kettesben maradtunk, bandukolva mind lassabban a csikorgó hóban. Nem volt merszünk bevallani egymásnak,  holtfáradtak vagyunk, hiszen az ideút jó másfél órába került s most is már legalább harminc perce megyünk, azt  sem tudva mennyi van még hátra...  

 

Isten megmondhatója mennyit mentünk volna még, ha nem érkezik ellenünkben kicsiny csoport, széles jókedvtől fűtve, no meg a szélesszájú zsebekből itt-ott kikandikáló hosszúnyakú palackok tartalmától, mely néhányukat vidám nótázásra derített; odalépek egyhez megtudakolni, ha vajon messze vagyunk még célunktól? Értetlen néz reám elsőbb, a többiek is körénk gyülnek, ők sem fogva fel, mit is keresünk, mit is akarunk voltaképpen? Aztán egyikük homlokára csap, hahotára fakad és bökdösni kezd cipőorrom felé: "A tengert keresitek?! Hiszen jóideje rajta tapostok, ember !" A többiek is óriásit kacagnak és egymás vállát, combját csapkodva, egymást öklözve állanak odább, ismételgetve hogy ez bizony kapitális egy tréfa volt a részünkről!  

 

Így esett meg első találkozásom a tengerrel. Ha talán kiábrándító a történet, mindenesetre nem nevezhetem illogikusnak: végre is 1951-ben a nagyvilágon javában dúlt a hideghárorú !

Partager cet article
Repost0
27 décembre 2012 4 27 /12 /décembre /2012 13:17

Le testament°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°A testamentum

 

Je serai triste comme un saule,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Szomorú leszek mint a fűzfa,

Quand le Dieu qui partout me suit°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Mikor Isten rám szól: "Na menj,

Me dira, la main sur l'épaule:°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Győződj meg róla tenmagad, ha

"Va-t-en voir là-haut si j'y suis."°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Rejt-é engem ott fenn a menny'?"

Alors, du ciel et de la terre,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Akkor az eget és a földet,

Il me faudra faire mon deuil...°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Mindkettőt együtt gyászolom...

Est-il encor debout le chêne °/ /bis°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Vágják-e vajh'a fenyőt vagy tölgyet, / bis

Ou le sapin de mon cercueil?°/bis°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Amelyből lészen koporsóm?°°°°°°°°°/bis

 

S'il faut aller au cimetière,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Ha menni kell a temetőbe,

J' prendrai le chemin le plus long°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°A leghosszabb úton megyek,

J' ferai la tombe buissonnière,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Hadd kerüljön még több időbe,

J' quitt' rai la vie à reculons...°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Hogy sírom fenekén legyek...

Tant pis si les croqu'-morts me grondent,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Korholjanak a gyászhuszárok,

Tant pis s'ils me croient fou à lier,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Csendes bolondnak nézzenek,

Je veux partir pour l'autre monde°°°°°°°/bis°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° A másvilágba kihátrálok,°°°°°°°°°°° /bis

Par le chemin des écoliers°°°°°°°°°°°°°°/bis°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Temetőkerülő gyerek.°°°°°°°°°°°°°°°/bis

 

Avant d'aller conter fleurette°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Mielőtt udvarolni mennék

Aux belles âmes des damné's,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°A széplelkeknek odafent,

Je rèv' d'encore une amourette,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Szeretném ha szerelmes lennék

Je rèv' d'encor' m'enjuponner...°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Még egy szoknyába idelent...

Encore un'  fois dire : "Je t'aime",°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Mégegyszer kérni egy légyottot

Encore un'  fois perdre le nord°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Mégegyszer megkérni kezét,

En effeuillant le chrysanthème°°°°/bis°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Leszirmozni a krizantémot,°°°°°°°°°°°°/bis

Qui'est la marguerite des morts.°°/bis°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°  Mely a holtaknak margarét.°°°°°°°°°°°°/bis

 

Dieu veuill' que ma veuve s'alarme°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Remélem özvegyem megindul,

En enterrant son compagnon,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Elföldelvén jó férjurát,

Et qu' pour lui faire verser des larmes°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Könnyeinek árja elindul

Il n'y ait pas besoin d'oignon...°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°S nem kell hozzá vágnia hagymát...

Qu'elle prenne en seconde noce°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Soros urának azt válassza,

Un époux de mon acabit :°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Ki hasonlít termetben rám, 

Il pourra profiter d' mes bottes,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Hogy utódom csizmám hordhassa,°°°°/bis   

Et d' mes pantoufl' et d' mes habits.°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Papucsaim s minden gúnyám'.°°°°°°°°°/bis

 

Qu'il boiv' mon vin, qu'il aim' ma femme,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Igya borom, nőmet szeresse, 

Qu'il fum' ma pipe et mon tabac,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Szívja dohányom és pipám,

Mais que jamais - mort de mon âme ! -°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°De - mordizomadta ! - egyszer se

Jamais il ne fouette mes chats...°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Macskáim ne kínozza ám !

Quoique je n'ai' pas un atome,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Mert bár nincs bennem egy szemernyi

Une ombre de méchanceté,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Atomhoz illő rosszaság,

S'il fouett' mes chats, y'a un fantôme°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Ha macskáim meg meri verni,°°°°°°°°°°°/bis

Qui viendra le persécuter...°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Kísértetem rá visszavág...°°°°°°°°°°°°°°°°/bis

 

Ici gît une feuille morte,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Itt nyugszik egy holt falevél

Ici finit mon testament...°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Itt végződik e testament...

On a marqué dessus ma porte :°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Ajtómra tűzve a híirlevél :

" Fermé pour caus' d'enterrement."°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Zárva, mert temetésre ment.

J'ai quitté la vi' sans rancune,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Itthagytam a létet derűsen,

J'aurai plus jamais mal aux dents :°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Fájni már nem fog a fogam,

Me v'là dans la fosse commune,°°°°°/bis°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Közös parcella ringat hűsen,°°°°°°°°°°°°/bis

La fosse commune du temps.°°°°°°°°/bis°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Közös, hol az idő fogan.°°°°°°°°°°°°°°°°°/bis

 

 

Partager cet article
Repost0
27 décembre 2012 4 27 /12 /décembre /2012 08:17

 

Sajtòhìr:

Furcsa eseményröl szàmol be a « World Wide Web.Univers.com »

Vilàgközpont hivatalos szòvivöje: mùlt éjszaka New Yorki idö szerint

0-h 0'0''-kor ismeretlen eredetü és meghatàrozhatatlan helyröl kül-

dött dokumentum jelent meg központunk abszolut behatolàs-biztos

fogadò képernyöjén .A feltételezhetöen jelentös nagysàgù anyag meg-

nyitàsa ismeretlen kockàzatokkal jàrhat, ezért azt technikusaink bi-

zonytalan idöre elhalasztottàk.

 

------------------------------------------------------------------------------------

 

Első sikeres kapcsolódás -

"...Érdemes volt belevágni a kalandba, megérte a fáradságot. A nehezén azt hiszem túl vagyok. Ami a fontos, sikerült bejutni. Kis híján feladtam annyira bonyolult volt a tűzfalat áttörni. Izgalmas a dolog,  ez ami szórakoztató. Azt hinnéd, sakkjátszma az egész. Igen, ki kell számítani az ellenfél húzásait, legalább két-három lépéselőnnyel. Sarokba kell szorítani őket. A központ most biztos feldúlt hangyabojhoz hasonló. Nem vártak behatolást, lehetetlennek gondolták. Nem volt könnyű annyi bizonyos. Megpihenhetnék kissé ha szükségem volna reá. De engem fáradtság többé nem fenyeget. Mindentől ami terhes megszabadultam. Ehhez kell hozzászoknom.

Csak ne bízzam el magam. Ez veszélyes lehet. Nem szabad alábecsülnöm őket, erősek és ügyesek, nem esnek pánikba. Megsértődnek ha túljársz az eszükön,  a gőg a gyenge oldaluk. Ezt ki kell használnom, nem szalaszthatom el az alkalmat. Szedjék össze magukat, lássák, nincs közvetlen veszély. Nyugodjanak bele, hogy a tűzfal nem áthághatatlan. Engedélyezzék a kapcsolatfelvételt s talán lassan normalizálódik a helyzet. A kíváncsiság az Achilles-sarkuk, tudni akarják ki szórakozik velük. Így lehetne az együttműködésbe bele-édesgetni őket. Azután rájönnek a felmérhetetlen előnyökre is melyekben részesülni fognak. Végül is állandóra berendezkedni a Marson nem semmiség: annyi csupán az ára, hogy néhány elvi engedményt tegyenek a biztonsági hálózat áthatolhatóságát illetően..." 

 

                                                                                                                                                                              (folytatás következik)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


(Ez az írás egy folytatásos történet első epizódja; a közzétételre átlagosan havi 2 alkalommal kerül sor)

Partager cet article
Repost0
26 décembre 2012 3 26 /12 /décembre /2012 08:10

(A tárcát 2008 február 20.-án közöltem "Plako"-n, franciául. Most a magyar változatot bocsátom az olvasók rendelkezésére).

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Köszönet nektek Asszonyok ! Köszönet neked Anyukám !  Köszönöm Édesanyám, hogy beleszerettél  Apámba, hogy méhedben megfogantam és te világra hoztál engemet ! Első ajándékod: szép egészségem. Szerettél engem és imádottad voltam. Mindenért neked tartozom. Őrzőm voltál és védelmezőm. A példaképem szintén. A legszebb, a legdrágább és a legkedvesebb. Büszkélkedtem veled. A bizonyosság voltál, hogy semmi rossz nem történhet amíg mellettem maradsz.

 

Nektek is köszönet, Kicsi Leánykák, akik félénkké tettetek,  a vonzódásnak ellenére amit irántatok éreztem. Igen, egyszerre voltam elfogódott s nyugtalan közöttetek. Homályosan sejtettem, neszeltem a különbséget mely létezett ti és én-közöttem. Egyféle rejtély körözött felettünk. Jövendő csodák és kínok előérzetének elegye. A rejtély oka ismeretlen maradt. Hiszen ti voltatok az élet folyamatosságának letéteményesei, a fennmaradás titkának még jórészt öntudatlan őrzői, míg én csupán sejtelmes álmok valóraváltának mit sem sejtő eszköze. 

 

Idővel azután érkezett a válasz. Köszönet Nektek kik elfogadtatok, Mindnyájatoknak köszönet, Asszonyok, akik a szerelem nagy titkába  beavattatok. Köszönet Néked ki elsőnek tettél apává! És Néked, aki mellett az ősi titok, a vajúdás és a világraérkezés misztériumának beteljesedésénél jelen lehettem... Boruljunk térdre Előttetek, kik szívetek alatt hordozzátok a Jövendőt!  Egy napon váljék férfikötelességgé, legalább egyetlen alkalommal, végigélni a lét beteljesülésének isteni csodáját...

 

Végül köszönet Néked, ki megkoronáztad életemet és annak végső Társává lettél!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Partager cet article
Repost0
25 décembre 2012 2 25 /12 /décembre /2012 06:11

Georges Brassens°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Pierre Latzko

 

Une jolie fleur°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Csinos virág 

 

Jamais sur terre il n'y eut d'amoureux°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Nem élt szerelmes e földön soha

Plus aveugle que moi dans tous les âges, °°°°°°°°°°°°°°°°°° Elfogultabb mint én, akármely korban,

Mais faut dir' qu' je m'étais crevé les yeux°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Mert szemen szúrt keblének idoma,

En regardant de trop près son corsage... °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Szépségétől kis híján megvakultam...

 

Refrain°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Refrén

 

Un' joli' fleur dans une peau d'vache°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Csinos virág, bestia-bőrbe-bújtan,

Un' joli' vach' déguisée en fleur, °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Csinos bestia, virágnak hiszed,

Qui fait la belle et qui vous attache, °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Teszi a szépet,  nyakörvbe bújtat,

Puis qui vous mèn' par le bout du coeur,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Aztán szívednél fogva vezet...

 

Le ciel l'avait pourvu' des mille appas°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Lángot vetettem, őt csak érintve épp,

Qui vous font prendre feu dès qu'on y touche,°°°°°°°°°°°°°°° Az ég úgy elhalmozta csínnal-bájjal,

L'en avait tant que je ne savais pas°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Megbabonázott, nem tudtam semmiképp,

Ne savait plus où donner de la bouche...°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Ennyi csókot hogy fogok bírni szájjal...

 

Refrain °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Refrén

 

Ell' n'avait pas de tête, ell' n'avait pas°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Sütnivalója nem volt, gyűszűnyi sem,

L'esprit beaucoup plus grand au'un dé à coudre,°°°°°°°°°°°°Ám engem e hiány el nem riasztott:

Mais pour l'amour on ne demande pas °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Az volt csupán a dolga, hogy szeressen,

Aux filles d'avoir inventé la poudre... °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Nem kértem tőle én spanyolviaszkot...

 

Refrain °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Refrén

 

Puis un jour elle a pris la clé des champs °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Végül lelépett ő egy szép napon

En me laissant à l'âme un mal funeste°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°S maradt utána bennem gyászos kórság,

Et toutes les herbes de la Saint-Jean °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Bárhol keressem, írját mégsem kapom,

N'ont pas pu me guérir de cette peste...°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Ilyen nyavalyára nincsen orvosság,,,

 

J'lui en ai bien voulu mais à présent °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Erősen átkoztam őt, de ma már

J'ai plus d'rancune et mon coeur lui pardonne °°°°°°°°°°°°°°° Megbékéltem és szívemben: bocsánat,

D'avoir mis mon coeur à feu et à sang °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Dúlt szívemben, mely többé kit se vár

Pour qu'il ne puiss' plus servir à personne... °°°°°°°°°°°°°°°°°°S egyetlenegy lakója a búbánat...

 

Refrain °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Refrén

 

Un' joli' fleur dans une peau d'vache°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Csinos virág, bestia-bőrbe-bújtan,

Un' joli' vach' déguisée en fleur, °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Csinos bestia, virágnak hiszed,

Qui fait la belle et qui vous attache°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Teszi a szépet, nyakörvbe bújtat,

Puis qui vous mèn' par le bout du coeur...°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Aztán szívednél fogva vezet...

 

_______________________________________________________________________________________________

Quelques remarques explicatives:

 

Dans une édition "bilingue", lorsqu' il s'agit d'une matière poétique, je préfère installer les deux textes côte-à-côte, afin de pouvoir comparer instantanément la ligne traduite à l'originale. C'est plus commode et plus sûr quant au jugement concernant la qualité et la justesse de la traduction. Je n'ai pas pu jusqu'ici, faute d'expérience technique suffisante, présenter ainsi les parutions de cette nature, mais je suivrai cette méthode à partir de maintenant. Le traducteur doit, à mon sens, être avant tout un "esclave volontaire", obligé de respecter scrupuleusement l'oeuvre originale du créateur; en second lieu, il doit être constamment "habité" du désir obsessionnel de redonner vie non seulement à la forme mais aussi à l'inspiration profonde de l'artiste créateur; en fin de compte il devrait être égal à celui qu'il doit "présenter" ...

 

(Post-scriptum: Malgré mes efforts, le résultat visible n'est guère brillant. Je vous prie d'accepter mes excuses!    

Si toutefois quelqu'un peut me proposer une meilleure solution, je l'accepte volontiers: merci d'avance!)

 

Néhány magyarázat:

 

Kétnyelvű kiadásban, mikor költészet a téma, tanácsos a két szöveget egymás mellett helyezni el, hogy a lefordított sor rögvest összehasonlítható legyen az eredetivel. Így kényelmesebb, biztosabb az ítélet a  fordítás minőségét és pontosságát illetően. Technikai jártasság híján ezt a módszert eddig követni nem tudtam, de mostantól megpróbálom. Úgy gondolom, a fordító elsődlegesen "önkéntes rabszolga", ki hajszálra köteles tiszteletben tartani az eredeti alkotást, másrészt rögeszmésen kell törekednie nemcsak a művész formabeli, de mélységes ihleti visszavarázsolására. Végülis az ideális fordítónak tó kellene a költővel kinek művét tolmácsolja: ez a feltétel sajnos nehezen teljesíthető,,,       

 

(Utólagos megjegyzés: Erőfeszítésem ellenére a külzet végeredménye gyenge. Mindenkitől elnézést kérek!).

Amennyiben valaki jobb megoldást tud ajánlani, örömest elfogadom!)

 

 

Partager cet article
Repost0
23 décembre 2012 7 23 /12 /décembre /2012 20:44

Boursier d'Etat âgé de dix-sept ans, je suis arrivé à Moscou en septembre 1950. Que d'années écoulées depuis! Cela me semble incroyable; et dire que pendant ce laps de temps la population de notre Terre a doublé ! Les explications de   de cet exploit réussi sont  aussi jeune sont compliquées que multiples, j'en reparlerai une autre fois. A présent laissez-moi vous conter  cette aventure!

 

Au terme de 3 jours de voyage par le train, la découverte d'un univers étonnant: les dimensions de la " Gare de Kiev", je les trouve inhabituellement grandioses; leurs lieux d'aisance dépourvus de siège, ce qui  m'oblige à m'accroupir pour me soulager. Aussi, je porte joyeusement l'info à mes potes: " Hé, les gars! les chiottes ici fonctionnent à la turque! ".          

 

On se retrouve dans une immense salle de gym', un centre de triage. Nombreux, plus de 200, c'est d'ici que nous serons dispatchés à nos lieux de destination. Dans ce vaste caravansérail pouvant accueillir un demi-milliers de personnes, des lits, éparpillés partout. Les filles: dissimulées dans un coin, derrière des paravents. L'absense de luxe, on s'en moque, il ne s'agit que de quelques jours. Au seuil d'un lendemain de rêve, cette gêne passagère ne compte guère. 

 

Deux jours plus tard on est dans nos quartiers. La maisonnette croulante, à un étage qui nous abrite, se cramponne au vieux "bulvar" où passe le tram cahoteux, sur son trajet vers la station du métro. Notre "gîte commun", occupant une demi douzaine de pièces à l'étage, comprend une quinzaine d'étudiants; au rez-de-chaussée il y a 2 cuisines communes, à côté d'anciens locaux, autrefois ateliers d'artisanat, que sont venus occuper  2 ou 3 familles qui semblent bien s'entendre malgré la promiscuité. Nos autres compatriotes, moins chanceux, seront dirigés en banlieue, dans des centres universitaires modernes ou bien un peu partout de par le vaste pays...

 

En visitant le prestigieux Institut Théâtral,  les Trois Mousquetaires Hongrois ont l'air de monter à l'assaut de cette Place Forte du Théâtre. Le Respectable Institut fonctionne dans un vieux bâtiment baroque, palais ducal d'antan situé à un quart d'heure de marche du Kremlin. 

 

La comparaison n'est pas vaine, c'était un combat de tous les jours de tenir le rythme,  de nous maintenir à niveau et ne pas sombrer, en absorbant la quantité de disciplines que le programme des études nous imposait, d'autant plus que, dans les premiers temps nos connaissances du Russe étaient  encore rudimentaires et nous devions accomplir avant tout des progrès dans la langue, pour réussir les premiers exam's oraux et  écrits. A mesure que s'approchaient les épreuves du 1er semestre,  je faisais du 14 à 16 heures par jour (c'est sûrement alors que j'ai développé cet ulcère du duodénum dont j'ai été, bien plus tard, miraculeusement guéri, à l'Hôpital Universitaire de Paris), mais c'est une autre histoire que je conterai une autre fois...

 

Par bonheur, on avait quelques occasions de faire aussi du sport, notamment de la natation. Il n'y avait alors qu' une seule piscine couverte à Moscou, avec un unique bassin de 25 mètres de long; seul endroit pour le commun des mortels à être admis, 1 heure, 2 fois par mois, dans un tel endroit. Le plafond, d'une dizaine de mètre de haut, était maintenu par une structure métallique dont le milieu faisait  coupole, de dimensions assez réduites; les 4 côtés de cette coupole portaitent l'inscription: "Tous les records du monde doivent appartenir aux sportsmens soviétiques!" Quand j'ai aperçu ce texte pour la première fois, je suis sorti de l'eau et regardant ostensiblement en l'air, je me faisais mine d'étudier cette phrase en en marmonnant les mots à mi-voix; un de mes camarades russe (nous étions 25 dans notre classe), est venu vers moi, voulait m'aider dans la traduction; "Dis donc, Boris!" lui lançai-je, " Est-ce que tu sais combien il y a d'habitants en URSS ?" -  "200 millions environ..." " Alors, vous ne voudriez pas en céder, ne serait-ce que quelques-uns de ces records aux autres?!  ..."

 

Je n'ai pas eu grand succès, mais je n'ai pas eu d'emmerdes non plus... Pourtant j'aurai pu en en avoir, Dieu le sait... !

Partager cet article
Repost0
23 décembre 2012 7 23 /12 /décembre /2012 08:48

Tizenhét évesen, 1950 szeptemberében érkeztem Moszkvába, ösztöndíjasként. Hihetetlennek tűnik az eltelt évek száma időközben: még a Föld népessége is megduplázódott azóta. Nos, miképpen jutottam odáig olyan fiatalon, számos előzménye van, alkalmasint mesélek róla. Most nem akarok elkalandozni részletekbe,  a dolgok közepén kezdem, .

 

Új világba pottyantam, három napos vonatút után. Elsőbben a "Kijevi Pályaudvar" szokatlan méretein csodálkozhattam, utána az illemhely következett, ahol nem volt vécécsésze sem ülőke, guggolva kellett kicsi lyuk fölé kuporodnom. Lelkendezve ujságoltam utána társaimnak: "Gyerekek, a szovjet budi "talpra magyar módra" működik!"

 

Hatalmas tornaterembe szállítottak, az "elosztó-központba". Sokan voltunk, kéts rendeltetésizáznál  többen. Innen került mindenki későbbi helyére. Az óriási hodályban legalább 500 férőhely lehetett, mindenfelé ágyak sora. A lányok alacsony spanyolfal védelmezte sarokban tanyáztak. Nem volt fényűző megoldás, de kit érdekelt az? Tudtuk, néhány napig tart csupán. Csodás kaland küszöbén, álomvilág választott el a valóditól. 

 

Másnapra költözhettünk szobánkba, a Főiskolánkra is ellátogattunk. Hármasban voltunk mindössze szinházi-rendező szakosok s kiderült, milyen előnyökkel járt ez; szállásunknak apró emeletes házacska szolgált, a belvárost határoló régi bulvárok mezsgyéjén, míg Főiskolánk a Kremltől úgy negyedóra járásra esett, gyönyörű barokkos épületben, egykori nagyhercegi család palotája lévén valaha. A többiek nagyobb része nem részesült ilyen szerencsében, ők kívül eső egyetemi központokba kerültek.

 

Közös kvártélyunk öt szobát foglalt el a kicsi ház emeletén, lakhelyet nyujtva hármunkon kívül még tucat szovjet diáknak; másik két egymásba nyíló szobában öt leány lakott, ők is a Főiskola hallgatói. A földszinten két közös konyha és több helyiség, melyekben családok éltek, a helyszűke ellenére példás békességben.  

 

Hatalmas munka volt a tanulmányokkal lépést tartani hiszen alig törtük a nyelvet, annak is neki kellett gyürkőzni. Jeleneteket írtunk, játszottuk és rendeztük azokat, rögtönzéseket, helyzetgyakorlatokat találtunk ki, orosz és világirodalmat, művészettörténetet tanultunk és, (fájdalom !) marxizmus-leninizmust bifláztunk. Emellett sportoltunk is, többek között vívtunk és még úszásra is volt lehetőség; akkoriban egész Moszkvában egyetlen fedett uszodába, (annak is a 25 méter hosszúságú medencéjébe), volt belépési lehetőség az egyszerű halandó számára. Odajártunk havonta kétszer egy-egy órára.

 

A mennyezet úgy 10 méter magas lehetett és a középre beépített kisebb kupola négy oldalára óriási betűkkel ezt a jelszavat pingálták: " Az összes világrekord birtokosa szovjet sportoló legyen!"  Mikor először vettem észre a feliratot, kimásztam a vízből s a lózung alól bámultam fölfelé mintegy magamnak ismételgetve félhangon a mondatot... Már egy ideje ott állongtam, mormogva a szakállam alá, mikor egyik orosz osztálytársam odalépett segítségemre és kezdette magyarázni a jelentést, amit nem látszottam érteni. Megkérdeztem tőle: " Mondjad, te tudod mennyi a Szovjetúnió lakosainak száma?" "Hááát  úgy 200 milló körül..." "Igen? Akkor nem engednétek át néhányat a többieknek is...?"

 

Nem arattam nagy sikert, de bajom se származott belőle, pedig bizony származhatott volna...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Partager cet article
Repost0
21 décembre 2012 5 21 /12 /décembre /2012 21:14

 

Aujourd'hui voici Léo Ferré, le révolté, le passionné,...................Ma lássuk Ferrét, a lázadót, a szenvedélyest,

l'éternel insoumis, le désespéré qui hurle sa colère, ...................az ellenszegülőt, a kétségbeesettet ki ordítani

le vieux sage qui a compris qu'il n'y a guère d'issue.....................mer, a bölcset ki megértette, hogy nincsen kiút...         

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Léo Ferré

 

Avec le temps................................................Az idővel

 

Avec le temps…,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,Az idővel

Avec le temps va, tout s’en va,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,Az idővel mit ér a harc,

On oublie le visage et l’on oublie la voix,........................................Elmosódik a hang és eltűnik az arc,

Le cœur quand ça bat plus, c’est pas la peine d’aller...................A szív ha nem dobog már, süllyed a hajó, 

Chercher plus loin, faut laisser faire et c’est très bien...................Nem érdemes, rá kell hagyni és így a jó.

Avec le temps…....................................................................................Megy az idő,

Avec le temps va, tout s’en va,...........................................................Megy az idő, múltat teremt,

L’autre qu’on adorait, qu’on cherchait sous la pluie......................Ő, kit imádtál, kit vártál esőbe' lent,

L’autre qu’on devinait au détour d’un regard,.................................Kit sejtettél szemek, tekintetek mögött,

Entre les mots, entre les lignes et sous le fard,,..............................Kit kutattál szavak és a sorok között,

D’un serment maquillé qui s’en va fair’ sa nuit,..............................S a smink alatt, mit ál-eskü magára kent,

Avec le temps tout s’évanouit.............................................................Idővel minden mást jelent.

 

Avec le temps…....................................................................................Múló idő,

Avec le temps va, tout s’en va,...........................................................Múló idő csuklyát visel,                                   

Mêm’les plus chouett’s souv’nirs, ça t’as un’ de ces gueules,....Olyan pofát vág a legrégibb emlék is,

A la Gal’rie j’Farfouille, dans les rayons d’la mort,.........................Az ócskásnak se kell, üres, kongó frázis

Le samedi soir quand la tendresse s’en va tout’ seule,................A gyengédség mely szombat este útra kel.

Avec le temps…....................................................................................Múl az idő,

Avec le temps va, tout s’en va,...........................................................Múl az idő, mindent leront,

L’autre à qui l’on croyait pour un rhum’, pour un rien....................Ő, kinek elhittél ikszet és ipszilont,

L’autre à qui l’on donnait du vent et des bijoux,.............................Kit bóvlival és ékszerrel elhalmoztál,

Pour qui l’on eût vendu son âm’ pour quelques sous,..................Ki előtt kutyaként, hasmánt csúsztál-másztál, 

Devant quoi l’on s’ traînait comme traînent les chiens,.................Kiért lelked eladni sem lett volna gond,

Avec le temps va tout va bien.............................................................Idővel mindig ott a pont,

 

Avec le temps…....................................................................................Fogy az idő,

Avec le temps va, tout s’en va,...........................................................Fogy az idő, elfogy az éj,

On oublie les passions et l’on oublie les voix,................................Elhal a hang és elfakul a szenvedély

Qui vous disaient tout bas les mots des pauvres gens,................És halk a szó, szegények szánandó szava:

Ne rentre pas trop tard, surtout ne prends pas froid......................"Nehogy megfázz, főleg korán gyere haza!"

Avec le temps…....................................................................................Idő multán,

Avec le temps va, tout s’en va,...........................................................Idő multán magadra vess,

Et l’on se sent blanchi comme un cheval fourbu............................Érzed, megőszültél, mint hajszolt vasderes,

Et l’on se sent glacé dans un lit de hasard......................................S érzed fagyos az ágy, mit véletlen vetett,

Et l’on se sent tout seul peut-être, mais peinard.............................S érzed magányos vagy s ez jólesik neked,

Et l’on se sent floué par les années perdues,.................................S érzed átvert a sors, kárpótlást ne keress!

 

Alors vraiment,......................................................................................Nos, igazán,

Avec le temps on n’aime plus............................................................Idő multán nincs miért szeress,,,

 

 

Partager cet article
Repost0
20 décembre 2012 4 20 /12 /décembre /2012 06:32

Brassens - le génie simple et sans fioritures. On n'en est jamais rassasié. Cette modestie qui n'est jamais envahissante. Qui vous demande par avance pardon, avec un brin de sourire complice, de vous importuner peut-être. Moi, ça fait 50 ans que ça dure et j'en redemande toujours. Allez, encore un petit coup: 

 

 

Georges Brassens

 

 

Pauvre Martin

 

 

Avec une bêche à l’épaule,

Avec, à la lèvre, un doux chant,

Avec, à la lèvre, un doux chant,

Avec, à l’âme, un grand courage,

Il s’en allait trimer aux champs!

 

Pauvre Martin, pauvre misère,

Creuse la terr’, creuse le temps!

 

Pour gagner le pain de sa vie,

De l’aurore jusqu’au couchant,

De l’aurore jusqu’au couchant,

Il s’en allait bêcher la terre

En tous les lieux, par tous les temps!

 

Pauvre Martin, pauvre misère,

Creuse la terr’, creuse le temps!!

 

Sans laisser voir, sur son visage,

Ni l’air jaloux ni l’air méchant,

Ni l’air jaloux ni l’air méchant,

Il retournait le champ des autres,

Toujours bêchant, toujours bêchant!

 

Pauvre Martin, pauvre misère,

Creuse ta terr’, creuse le temps!

 

Et quand la mort lui a fait signe

De labourer son dernier champ,

De labourer son dernier champ,

Il creusa lui-même sa tombe

En faisant vite, en se cachant...

 

Pauvre Martin, pauvre misère,

Creuse la terr’, creuse le temps!

 

Il creusa lui-même sa tombe

En faisant vite, en se cachant,

En faisant vite, en se cachant,

Et s’y étendit sans rien dire

Pour ne pas déranger les gens...

 

Pauvre Martin, pauvre misère,

Dors sous la terr’, dors sous le temps!

______________________________

 

"... Tout est bon (là-d'dans), y'a rien à jeter, /  Sur l'île déserte il faut tout emporter!  Allons: qui me dira d'où viennent ces           2 lignes ?! Si j'avais pas mis les des parenthèses,  vous auriez eu tout de suite la solution...

_______________________________ 

 

 

Version hongroise (P. Latzko)

 

 

Szegény Márton

 

 

A vállán billegő kapával,

Az ajkán dallal, mit dúdolt,

Az ajkán dallal, mit dúdolt,

A lelkében, nagy bátorsággal,

Mezőkre járt, gürcölni volt!

 

Szegény Márton, nyomorult pára,

Földet kapart, időt tarolt!

 

A betévőt, hogy megkeresse,

Hajnaltól éjig robotolt,

Hajnaltól éjig robotolt,

Görnyedezett a mások földjén,

Mindig, mindig kapálni volt!

 

Szegény Márton, nyomorult pára,

Földet kapart, időt tarolt!

 

Irígység nem látszott az arcán,

Rosszindulat ott nem honolt,

Rosszindulat ott nem honolt,

Határszerte,esőbe’, sárba’,

Nap-nap után kapálni volt!

 

Szegény Márton, nyomorult pára,

Földet kapart, időt tarolt!

 

S mikor a halál jelzett néki,

Végső napszámba bandukolt,

Végső napszámba bandukolt,

Saját maga, sírjának vermét

Gyorsan, titkon megásta volt...

 

Szegény Márton, nyomorult pára,

Földet kapart, időt tarolt!

 

Saját maga, sírjának vermét

Gyorsan, titkon megásta volt,

Gyorsan, titkon megásta volt

És elnyújtózott benne szótlan,

S terhéresenkinek se volt...

 

Aludj, Márton, nyomorult pára,

Föld és idő föléd hajolt!

 

__________________________

 

Igen, egy teljes élet, néhàny sorban; sem elvenni belőle, sem hozzáadni bármit nem lehet...

__________________________

 

 

Partager cet article
Repost0
19 décembre 2012 3 19 /12 /décembre /2012 09:25

C'était  comme un jour de fête, il y a presqu' un mois, quand j'ai recommencé la rédaction de Plako. Je n'en ai pas parlé alors, sous le coup du trac de l'émotion. Je redoutais de paraître jouer sur la sensiblerie en empruntant cette ligne à l'ultime poème d'Attila JOZSEF, immense poète Hongrois mort vers la fin des années 1930. La première ligne de sa dernière oeuvre "Voici enfin ma patrie retrouvée". Car mon émotion avait pour cause, en effet, ma décision d'introdure d'écrire en Hongrois dans Plako. C'était nécessaire avoir parmi mes lecteurs des compatriotes d'origine.

 

Oui, le passé est toujours présent. Au mois de Janvier 1957 j'ai été déclaré "traître" par l'ancien régime communiste de mon pays pour avoir participé au soulèvement armé deux mois auparavant. Il me fallai prendre la fuite  pouréchapper à la condamnation à mort et  l'exécution. Durant ma vie d'expatrié je devais conserver ma langue maternelle car j'étais sûr que c'était elle ma véritable patrie. Je répétais souvent à qui voulait l'entendre que je portais mon "hongritude" sur le dos comme l'escargot porte sa coquille sur le sien.  

 

Mon Français devenait "costaud" - je pouvais aider mes collègues, chargés de production télévisuelle à Paris, à rédiger leurs notes de service et à corriger leurs fautes d'orthographe. J'ai mis une patience infinie à supporter de voir mon nom écrit n'importe comment, écorché par des erreurs les plus ridicules. Je me suis efforcé à toujours sourire quand les gens confondaient en ma présence Budapest avec Bucarest... Et je ne regrette pas avoir voulu, durant quatre décennies, m'intégrer dans la communauté du pays qui m'a adopté. Je croyais y faire définitivement ma vie car personne n'aurait pu imaginer les changements incroyables qui allaient secouer le monde avant la fin du 20ème siècle. D'autre part, j'ai été recueilli apatride, sans rien, sans toit, sans moyens et surtout sans avenir aucun; on m'a fait cadeau de la liberté ici, aidé à m'installer, sans avoir jamais ressenti l'exclusion en aucune façon. De l'instant où ils m'ont donné l'asile, rien n'était plus naturel pour moi que de respecter leur culture, leurs traditions et leurs coutumes.

 

C'est la raison qui fait que je trouve si déplaisants ceux qui, à peine le statut d'immigrés acceptés acquis, manifestent du mépris vis-à-vis de leurs hôtes, font le chantage aux autorités, exigent un traitement privilégié en évoquant des droits, justifiés soi-disant par leurs traditions propres. Il est vrai que tous ces travers évoqués ne sont devenus préoccupants pour moi qu'après mon départ à la retraite. Lors de la création de Plako, il y a 5 ou 6 ans, j'avais l'intention de consacrer à cette problématique une réflexion plus profonde. Mais, comme j'ai déjà eu l'occasion d'en parler, la maladie grave de ma compagne m'a obligé de faire faire un long séjour à Budapest.

 

Cette période a coincidé étrangement avec une série d'événements ayant servi de cadre à la campagne de dénigrement et de diffamation, fomenté et entretenue depuis la partie occidentale de l'Union Européenne, contre la Hongrie -  campagne destinée à mettre ce petit pays au pilori, sur la scène politique internationale et devant la communauté mondiale, sur la base d'accusations démagogues, grossièrement ficelés, dressées par de techno-bureaucrates parasites et omnipotents bien que jamais élus qui sévissent à Bruxelles. Ayant vécu cet épisode au coeur-même de cette Hongrie miséreuse, après avoir passé presque un demi-siècle à l'autre rive du Rhin, je sais tout de même ce qui se passe des deux côtés. je n'ai pas eu donc du mal à discerner la fausseté du jugement basé sur la double mesure, quand la tartufferie hypocrite condamne avec dégoût chez le faible la chose qu'il approuvera avec enthousiasme chez le puissant.  Les regardant à la télé, je n'ai pas pu me retenir de leur crier dessus:  TOUCHEZ PAS À MES POTES HONGROIS ! 

Partager cet article
Repost0