Overblog
Suivre ce blog Administration + Créer mon blog
13 février 2013 3 13 /02 /février /2013 15:55

 

 

°°°°°°°°°°°°°°°°P. Latzkó°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° G. Brassens°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

 

 

°°°°°°°°°°°Eszmékért halni meg°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Mourir pour des idées   

 

 

Meghalni eszmékért, eszményi elv, kiváló:°°°°°°°°°°°Mourir pour des idées, l'idée est excellente,

Majdnem meg is haltam, hogy nem osztottam ezt,°°°Moi, j'ai failli mourir de ne l'avoir pas eu',

Mert a híthű sereg: vérszomjas, ordibáló°°°°°°°°°°°°°Car tous ceux qui l'avaient, multitude accablante,

Csőcselék reámrontott, hogy halálba meneszt.°°°°°°En hurlant à la mort me sont tombés dessus.

Hitet váltottam hát s múzsám kanosszát vállalt,°°°°°°Ils ont su me convaincre et ma muse insolente,

Megbánva bűneit, az ő hitükre tért,°°°°°°°°°°°°°°°°°°°Abjurant ses erreurs, se rallie à leur foi,

Habár egy kis szerény fenntartással azért :°°°°°°°°°° Avec un soupçon de réserve toutefois :

Haljunk meg eszmékért, na jó, de lassú halállal,°°°° Mourons pour des idées, d'accord, mais de mort lente,

Na jó, de lassú halállal.°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°D'accord, mais de mort lente.

 

Nem kerget a tatár, elegendő időnk van°°°°°°°°°°°°°Jugeant qu'il n'y a pas péril en la demeure,

Menjünk a másvilág felé kényelmesen,°°°°°°°°°°°°°°Allons vers l'autre monde en flânant en chemin

Hisz' túlzott tempóval meghalhatnánk hiában°°°°°°°Car, à forcer l'allure, il arrive qu'on meure

Eszméért, mely nem biztos, holnap érvényes-e?°°° Pour des idé's n'ayant plus cours le lendemain.                                         Mert nincsen keserűbb, mit a sors elénk tálal,°°°°°° Or, s'il est une chose amère, désolante,

Midőn a lelkünket Istennek adjuk át,°°°°°°°°°°°°°°°° En rendant l'âme à Dieu, c'est bien de constater

Meggyónni : csalódtunk, űztünk tév-ideált.°°°°°°°°°°Qu'on a fait fausse rout', qu'on s'est trompé d'idé',

Haljunk az eszmékért, na jó, de lassú halállal,°°°°°°Mourons pour des idées, d'accord, mais de mort lente,

Na jó, de lassú halállal.°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°D'accord, mais de mort lente.

 

Aranyszáj-Jánosok mártíromságra hívnak,°°°°°°°°° Les Saints-Jean-Bouche-d'Or, qui prêchent le martyre,

S maguk minél tovább időznek idelent.°°°°°°°°°°°°° Le plus souvent, d'ailleurs, s'attardent ici-bas.

Eszmékért halni meg ez, úgy tűnik, nap mint nap,°° Mourir pour des idées, c'est le cas de le dire,                                           Nékik éppenséggel mély életcélt jelent. °°°°°°°°°°°°C'est leur raison de vivre, ils ne s'en privent pas.

Majd minden táborban, Matuzsálem-szakállal,°°°°°Dans presque tous les camps on en voit qui supplantent

Száz-éves-lét titkát kutatni látszanak.°°°°°°°°°°°°°°° Bientôt Mathusalem, dans la longévité.

Szerintem játékos játékot játszanak : °°°°°°°°°°°°°°°J'en conclus qu'ils doivent se dire, en aparté :

«Haljunk az eszmékért, na jó, de lassú halállal,°°° «Mourons pour des idées, d'accord, mais de mort lente

Na jó, de lassú halállal.» °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°D'accord, mais de mort lente.»

 

Eszméből, melyhez kell hős önfeláldozás már,°°°°°Des idé's réclamant le fameux sacrifice,

Százféle szekta gyér választékot ígért,°°°°°°°°°°°°°  Les sectes de tout poil en offrent les séquelles, 

S válasz sincs rá, amit a kezdő áldozat vár :°°°°°°°°Et la question se pose aux victimes novices :

Eszméért halni meg ez szép, de melyikért ?°°°°°°°  Mourir pour des idé's c'est bien beau, mais lesquelles ?

S mivel mind hasonló és mind egymással szájal,°° Et comme toutes sont entre elles ressemblentes,

Látván, csüng-lóg róluk zászló meg lobogó,              Quand il les voit venir avec leur gros drapeau,

A bölcs fejét rázza, nem ő lesz a fogó.°°°°°°°°°°°°°° Le sage, en hésitant, tourne autour du tombeau.

Haljunk az eszmékért, na jó, de lassú halállal,°°°°° Mourons pour des idées, d'accord, mais de mort lente,

Na jó, de lassú halállal.°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° D'accord, mais de mort lente.

 

Még ha elég lenne egynéhány hekatomba,°°°°°°°° Encor s'il suffisait de quelques hécatombes,

Hogy minden szépre-jóra váljon meseként !°°°°°°°°Pour qu'enfin tout changeât, qu'enfin tout s'arrangeât !                             A nyaktiló alatt már annyi fej hullt porba,°°°°°°°°°°°°Depuis tant de «grands soirs» que tant de têtes  tombent,

Földi mennyországban kéne élnünk ekként.°°°°°°°°Au paradis sur terre on y serait déjà.

Ám Eldorádót mindig elvétjük egy hajszállal,°°°°°°°Mais l'âge d'or sans cesse est remis aux calandes,

Az istenek váltig vérünkre szomjasak°°°°°°°°°°°°°°°Les dieux ont toujours soif, n'en ont jamais assez,

S az örökös halál halált szül egyre csak,,,°°°°°°°°°° Et c'est la mort, la mort toujours recommencé'...

Haljunk az eszmékért, na jó, de lassú halállal,°°°°° Mourons pour des idées, d'accord, mais de mort lente,

Na jó, de lassú halállal.°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° D'accord, mais de mort lente.

 

Ó ti, bajkeverők, ó ti, apostol-lelkek,°°°°°°°°°°°°°°°°°Ô vous, les boutefeux, ô vous, les bons apôtres,

Haljatok elsőnek, előre engedünk,°°°°°°°°°°°°°°°°°°Mourez donc les premiers, nous vous cédons le pas.

De mordizomadta !  a puszta életünket,°°°°°°°°°°°°°Mais, de grâce, morbleu ! laissez vivre les autres !

Nincsen más luxusunk, hagyjátok meg nekünk !° °°La vie est à peu près leur seul luxe ici-bas;

Hisz a Kaszás úgysem marad felkopott állal,°°°°°°° Car, enfin, la Camarde est assez vigilante,

S külön segítségnek legfeljebb csak örül.°°°°°°°°°°°Elle n'a pas besoin qu'on lui tienne la faux.

Soha több körtáncot vesztőhelyek körül !°°°°°°°°°°° Plus de danses macabres autour des échafauds !

Haljunk meg eszmékért, na jó, de lassú halállal,°°° Mourons pour des idées, d'accord, mais de mort lente,

Na jó, de lassú halállal.°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°D'accord, mais de mort lente. 

 

 

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° 

 

 

 

 

 

Partager cet article
Repost0
5 février 2013 2 05 /02 /février /2013 09:16

P. Latzkó ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, G. Brassens

Pinduri lettem.......................................Je m'suis fait tout p'tit

 

Meg nem emeltem kalapom soha..................................... Je n'avais jamais ôté mon chapeau

Senki előtt sem... ...................................................................Devant personne...

S lám, most pitizek, mint pincsikutya,................................ Maintenant je rampe et je fais le beau

Ha csönget értem... ..............................................................Quant ell' me sonne...

Harapós voltam, a szép idomár ........................................J'étais chien méchant... ell' me fait manger

Megszelidített, .......................................................................Dans sa menotte,

Farkas-agyaram lereszelte már, .......................................J'avais des dents d'loup... je les ai changés

S lábához intett ! ...................................................................Pour des quenottes !

 

Refrén.................................................................................... Refrein

 

Pinduri lettem egy baba előtt, ...........................................Je m'suis fait tout p'tit devant un' poupée

Ki szemet húny, ha ágyra döntik, .....................................Qui ferm' les yeux quand on la couche,

Pinduri lettem egy baba előtt, ...........................................Je m'suis fait tout p'tit devant un' poupée

Ki szól "Mama!", ha megérintik. ........................................Qui fait "Maman!" , quand on la touche.

 

Kemény dió voltam s ő, diótörő, .......................................J'étais dur à cuire... ell' m'a converti,

Finom ujjával, .......................................................................La fine mouche,

Megbabonázott a csücsörítő, ............................................Et je suis tombé, tout chaud, tout rôti,

Édes szájával... ....................................................................Contre sa bouche...

Hol tejfog csillog, mikor mosolyog ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,Qui' a des dents de lait, quand elle sourit,

Énekes kedve, .....................................................................Quand elle chante,

És a farkasé, hogyha vicsorog, ........................................Et des dents de loup, quand elle est furi',

S fúj, fenekedve! .................................................................Qu'elle est méchante!

 

Refrén ...................................................................................Refrein

 

Törvényét nyögöm, alázatosan .......................................Je subis sa loi, je file tout doux

Meghunyászkodva .............................................................Sous son empire,

Pedig féltékeny, gyalázatosan, ........................................Bien au'ell' soit jalouse, au-delà de tout;

S megátalkodva. .................................................................Et même pire...

Mikor, nálánál, egy kis violát ............................................Un' joli' pervench', qui m'avait paru

Szebbnek találtam, .............................................................Plus joli' qu'elle,

Szegény kis viola halt csúfos halált .................................Un' joli' pervenche, un jour, en mourut,

Napernyő által... ..................................................................À coups d'ombrelle...

 

Refrén ...................................................................................Refrain

 

Ahány holdkóros, ahány kuruzsló, ..................................Tous les somnambul's, tous les mages m'ont

Megmondta nékem: ............................................................Dit, sans malice,

Karjai keresztjén lesz utolsó .............................................Qu'en ses bras en croix, je subirai mon

Feszíttetésem... ....................................................................Dernier supplice...

Van kampó rosszabb, jobb is, amin el ............................Il en est de pir's, il en est d' meilleurs,

Lehet vérezni, ......................................................................Mais, à tout prendre,

Számít a hurok ? ...ha kötélen kell ...................................Qu'on se pende ici, qu'on se pende ailleurs,

Úgyis végezni ?! ..................................................................S'il faut se pendre !

 

Pinduri lettem egy baba előtt, ...........................................Je m'suis fait tout p'tit devant un' poupée,

Ki szemet húny, ha ágyra döntik, .....................................Qui ferm' les yeux quand on la couche,

Pinduri lettem egy baba előtt, ...........................................Je m'suis fait tout p'tit devant un' poupée,

Ki szól "Mama!", ha megérintik. ........................................Qui fait "Maman!" quand on la touche. 

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Partager cet article
Repost0
27 janvier 2013 7 27 /01 /janvier /2013 10:14

Pár hétbe telt, amíg a  Moszkvába pottyant magyar diák előtt világossá vált, valami hiányzik a mindennapokból, valami, ami odahaza az élet szerves tartozékát képezte és ami a hiányával lett képes éreztetni fontosságát. E valami alatt  a rendszeres tisztálkodás kápolnáját, az otthoni fürdőszobát tessék érteni. Sokan voltunk gyerekek, már az ötvenes években is, akik Magyarországon, szüleinknek hála, ilyen kivételezett helyzetben, fürdőszobaközelben cseperedtünk fel. Ám az orosz fővárosban a mindennapi tisztálkodás családi szentélye, akkori kifejezéssel élve « szűk keresztmetszet » volt. Ennek a ténynek nem illett, vagy éppen nem volt tanácsos hangot adni; az élenjáró Szovjetúnióért csupán lelkesedni volt szabad.

 

Persze szó sem volt arról, hogy mosdatlanul éljen az ember; csak a tisztálkodás itteni módozatait  kellett megtalálni s azokat alkalmazni, a helybéliek példája nyomán. Hárman voltunk magyarok; már kicsiny diákszállónkba beköltözve kiderült, csak egy hidegvízzel működő mosdó létezik a három egymásba nyíló szobácska 9 lakója számára, a reggeli cicamosdás alkalmával. Hamarost kitűnt az is, a csipát lehetett csak így-úgy kidörzsölni szemünkből ezzel a módszerrel. Áthidaló megoldásként szolgált vizet melegíteni a földszinti közös konyhában és azt mosdótálban az emeleti szobába felcipelve, pőrén tudott így lemosakodni ki-ki a maga ágya előtt. (Ez a módozat rejtett magában bizonyos más jellegű veszélyt is, ám ennek taglalását halasszuk későbbi időpontra). A mosdótálas változat mindennapi gyakorlatának legfőbb akadálya az egyetlen rendelkezésre álló lavór volt. Szerencsénkre összes problémánkra megoldással  szolgált az orosz «feredőzés»...

 

Havonta egyszer látogattuk hát ezt az ősi hagyományokon nyugvó orosz intézményt, amit ők «bányjá»-nak neveznek; úgy gondolom, a «feredő» szó népies jellege inkább talál ide mint a «fürdő»; fontos leszögezni, e létesítménynek köze nincs a Magyarországon meghonosodott török-fürdőhöz, vagy gőzfürdőhöz, amennyiben itt nem is «fürödhet», csupán «mosakodhat» az ember. Az egész folyamat valamikor «szertartásos» jellegű volt, ami mai napság mintegy

elpolgáriasodott, elvesztette misztikus és vallásos arculatát, de megmaradtak bizonyos formai oldalak melyek továbbra is léteznek. Így például a hőlégkamra, (a büntetés és a bűnhődés), ami az első stáció és ahol tartósan kötelező időzni, miközben nyírfaágakból képezett, önsanyargatásra szolgáló virgáccsal verdesik-verik magukat és/vagy szomszédukat; ezután a mosakodás (a megtisztulás) következik: a «feredőzők», miután átvonultak egy nagy terembe, fafogantyús bádog mosdótálakba hatalmas csapokból forróvizet engednek, amit öblös merítőkanalakkal fejükre és testükre öntöznek, többször is újratöltve s ürítve a tálakat. Számosan felhasználják az alkalmat, hogy alsó- és ágyneműiket itt mossák ki és innen vigyék haza; így kötik össze a kellemest a hasznossal...

 

 

 

 

 

Partager cet article
Repost0
22 janvier 2013 2 22 /01 /janvier /2013 17:45

 

 

Márai Sándor mondotta egykor: « Úriember ma már csupán szótárakat olvas ». Az állítás máig érvényes.

Az Akadémiai Kiadó «Magyar Értelmező Kéziszótára» (Második, átdolgozott kiadás 2003\2006) így taglalja a virtuális szó jelentését:

 

«virtuális» 1. Látszólagos, elképzelt, nem valódi.  Inf Számítógéppel létrehozható ~ valóság. 2. Tud  lehetőségként létező, lappangó.   Ennyi a szótári referencia; idáig világos az ügy.  Mármost ha a «Világháló»-ra alkalmazzuk ezt a meghatározást, elérkezünk ehhez a «számítógéppel létrehozott virtuális valósághoz» amelyben pillanatnyilag minden porcikánkkal létezünk, én aki írom és mindenki más aki olvassa ezt az irományt.

 

 Bizonyos tekintetben térfogatot változtatunk, egy különböző természetű világba helyezzük át magunkat, hogy mintegy «magasabb fokon» tudjunk kommunikálni, egymással kapcsolatba kerülni, egymással érintkezni. Ez a jelenség friss keletű, tíz év előtt is még csupán képzeleti síkon létezett, mostanra viszont gigantikus méreteket öltött. Azaz ami «lehetőségként létező, lappangó» ritkaság volt évek előtt, mára belopakodott mindennapjaink ácsozata alá és mostantól egy fedél alatt él velünk.

 

  Pillanatra próbáljunk belegondolni az egészbe, rettegés nélkül. Egyetlen veszély fenyeget: a tériszony, mint mikor valaki nagy magasra kapaszkodott s miközben látóhatára hatalmasat nőtt és szélesedett, most retteg a lába alá tekinteni, mert kevereg gyomra az elviselhetetlen szédüléstől: a lábai alatt kavargó iszonyatos mélység örvénye vonzza, húzza, szívja őt lefelé, lejjebb és egyre lejjebb, ellenállhatatlanul.

 

Új térfogatban élni, tenni, mozogni annyi, mint egész életvitelünket  újra programozni, harmóniában a megváltozott nehézkedési törvényekkel. Mindennel számot vetni, mindent számba venni, minden módosult körülményt megvizsgálni. Új rendtartást  kifejleszteni, új magatartási és viselkedési formákat kidolgozni, új biztonsági kódexet megalkotni az eredményes jövendő együttműködés érdekében: ez a feladat, amit az előrelépés kényszere megkövetel.

 

Ne gondolja senki, hogy elméleteket szándékozom gyártani; csak azon morfondírozom, milyen nagyszerű lehetőségeket kínál ez az újdonatúj technológia sajátmagunk megvalósítására, kivételes kapcsolatrendszerek kialakítására, tapasztalatok kicserélésére, műveltségünk kölcsönös megmunkálására, tudásunk mélyítésére; a lehetőségek valóban szédítőek!

 

Nos, jertek, fogjunk hozzá!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Partager cet article
Repost0
22 janvier 2013 2 22 /01 /janvier /2013 09:09

Meg kell végre tanulnom számolni. Meg kell végre értenem: az idő kevesbedik. Egyre ritkulnak a nagy időben az én icike-picike perceim. Azelőtt abból volt a legtöbb - balgán úgy hittem legalábbis. Most már tudom, a holnap egyre értékesebb ajándékká válik; még annyi mindent szeretnék elmondani, még annyian kérnek: mondd el ezt is, meséld el azt is... De túl sok a megélt idő mögöttem, túl szűkre szorul ami maradt. Az egészet akartam egykor, ma már válogatnom kell, beosztani a maradékot. A minőség károsul ezzel? Talán nem is: ha a dadogást kerülöm, érthető maradok, mégha felgyorsul is a mesemondásom.

 

Hogy miről akarok mesélni? A lényegesről, a fontosról, de mindenek felett arról ami az igaz valóság. Hogy hű maradhassak magamhoz. Hogy kerüljem és elkerüljem az álságosat. Hogy ne vezessek tévedésbe másokat. Titeket akik felkeresitek Plákót és olvassátok mindezt. Bár barátja, ismerőse egyre kevesebbeknek vagyok, mind szeretném ha szeretnének, hogy legyek valakié, akinek szüksége legyen reám, akinek hasznos legyek, éltes létemre is.

 

Igen - kissé  gyorsuljak még fel, hogy a töredékek morzsáiból rakosgathassak ki mozaikképeket, azokkal rendezhessek látványfürdőt, igen: látványpékséget a számotokra. Adja a Jó Isten és a Szentlélek, hogy pillanatig se úntassalak, se ne fárasszalak Benneleket!   

Partager cet article
Repost0
13 janvier 2013 7 13 /01 /janvier /2013 09:19

       Jacques Brel.........................P.Latzko

              Le plat pays.......................................A sík hazám

Avec la mer du Nord pour dernier terrain vague..........................Ott van az Északi tenger a végeken

Et des vagues de dunes pour arrêter les vagues........................ S végvárnak homokból dombsorok végtelen

Et de vagues rochers que les marées dépassent........................S  végül tar szirt-fejek miken dagály az úr

Et qui ont à jamais le coeur à marée basse..................................S apály dajkálja szívük ha a homály lehull

Avec infiniment de brumes à venir..................................................Ott végtelen a köd mely gomolyog szitál

Avec le vent de l'est écoutez-le tenir...............................................Ott a keleti szél halld mint jön és megáll

Le plat pays qui est le mien..............................................................A síkságon mely a hazám

 

Avec des cathédrales pour uniques montagnes..........................Ott a katedrális az egyedüli hegy

Et de noirs clochers comme mâts de cocagne.............................Sötét harangtorony s májusfa egyremegy

Où des diables en pierre décrochent les nuages...................... .Ott kő-ördögre vár a felhő-szaggatás

Avec le fil des jours pour unique voyage...................................... Ott múlnak a napok ennyi az utazás

Et des chemins de pluie pour unique bonsoir..............................S esőbe fúl az út ám jóestét kíván                                      

Avec le vent d'ouest écoutez-le vouloir........................................  Ott a nyugati szél hallgasd és fogd szaván

Le plat pays qui est le mien............................................................. A síkságon mely a hazám

 

Avec un ciel si bas qu'un canal s'est perdu..................................Ott az ég úgy lecsüng egy uszály elakadt

Avec un ciel si bas qu'il fait l'humilité.............................................Ott az ég úgy lecsüng alázattal felel

Avec un ciel si gris qu'un canal s'est pendu.................................Ott az ég oly szürke egy uszály belehalt

Avec un ciel si gris qu'il faut lui pardonner...................................Ott az ég oly szürke feloldozásra lel

Avec le vent du nord qui vient s'écarteler.....................................Ott az északi szél keresztre ráfeszül

Avec le vent du nord écoutez-le craquer......................................Ott az északi szél halld mint süvölt s elül

Le plat pays qui est le mien.............................................................A síkságon mely a hazám

 

Avec de l'Italie qui descendrait l'Escaut........................................Ott kies Itália az Eszkón (*) leúszna 

Avec Frida la blonde quand elle devient Margot........................Ott a szőke Frida Margóvá változna

Quand les fils de novembre nous reviennent en mai.................Mikor november fia májusban visszatér

Quand la plaine est fumante et tremble sous juillet....................Mikor a rét párás és júliusba ér

Quand le vent est au rire quand le vent est au blé......................Mikor a szél búzás mikor a szél kacag

Quand le vent est au sud écoutez-le chanter...............................Mikor déli a szél halld mint dalra fakad

Le plat pays qui est le mien.............................................................A síkságon mely a hazám

..............................................................................................................................................................................................................................(l'Escaut : * fontos Észak-Belgiumi folyó) 
Partager cet article
Repost0
10 janvier 2013 4 10 /01 /janvier /2013 04:42
Oui, je suis pris en "otage"! C'est la vérité pure:" croix d'bois, croix d'fer, si j'mens, je vais à l'enfer!" Non, je ne suis pas fou, C'EST UNE HISTOIRE DE FOU! Et tant pis si je dois déballer tout, je n'ai rien à cacher: je dirai la vérité, toute la vérité, rien que la vérité, je le jure, Monsieur le Juge!

...J'habite un petit appartement de la Ville de Paris qui a fait installer, dans toute la résidence, la fibre optique avec le concours de SFR (vous connaissez?). Grâce a cette initiative nous regardons la TNT : la Télévision Numérique Terrestre. ( Oui, j'aime bien qu'un sigle soit déchiffré tout de suite après lecture, pour ne pas mourir tout à fait idiot; malheureusement, pour SFR, je ne l'ai jamais su et présentement je ne puis interroger Google - vous allez voir pourquoi). Jusque là tout allait bien dans le meilleur des mondes, béats, on regardait notre télé pour un prix défiant toute concurrence, ceci est important bien entendu! (et pour cela merci, ". "Monsieur SFR!"!)

Oui, mais il y a la suite, la suite où le bat blesse...

...Depuis 1959, quand j'ai aménagé dans mon premier (modeste) logis parisien, je suis resté fidèle à France Télécom - à l'époque "Postes et Télécommunications", probablement par gratitude de m'avoir offert le premier abonnement téléphonique (!!!) de ma vie; ça avait changé de "couleur" à plusieurs reprises pour devenir "Orange", finalement. Auparavant quand elle avait décidé de s' appeler quelque chose comme "T-com" c'est encore avec elle que je suis devenu "internaute wanadouien", il y a une dizaine d'années a peu près. Et lorsque l'an dernier elle me proposé de changer mon contrat "pour fibre", j'acceptai comme de bien entendu.

Que voulez-vous: j'ai la fidélité dans mon ADN...

...Mais mes malheurs (mais je l'ignorais encore) allaient croître encore. En octobre dernier, apprenant que "Free" avait un abonnement à 2 euros (!) par mois, je plaque mon "fournisseur" mobile SFR me précipitant vers la "Liberté"... Était-ce le pas fatidique qu'il ne fallait point franchir qui déclencha la "colère SFR-ienne"? qui sait? toujours est-il que, de retour à Paris d'un séjour dans ma patrie-mère ( Hongrie) qu'est ce que j'allais découvrir quand je voulais monter sur Google ou Yahoo pour voir ma boite mail ou les commentaires sur mon Blog? Eh bien: une "fenêtre intempestive" occupant la totalité de l'écran disant: "SFR WIFI vous accompagne, là où vous en avez besoin". "Qu'à cela ne tienne" m'ai-je dit, "je l'efface" - je clique: tout s'efface, y compris la page d'accueil Google ou Yahoo. Je recommence la manoeuvre: rien à faire, c'est toujours la même chose. Bref, depuis une semaine je suis privé d'Internet, pas moyen de consulter ni mail, ni correspondance électronique mais pardessus tout MA PAGE OVERBLOG, qui est en réalité mon lieu (virtuel) de travail...

...Alors, dans l'espoir de chasser cette "fenêtre intempestive SFR WIFI" j'ai été partout: chez Apple 2 fois, chez Free 3 fois, chez SFR 2 fois, à la FNAC 1 fois. Ce ne dépend jamais de mon interlocuteur (-trice), il faut que j'aille voir un (une) autre ailleurs, la bérézina totale avec, en prime, la mine ennuyée: mais pourquoi dois-je perdre mon temps avec un énergumène pareil (?!)

Heureusement il y a mon IPad à la rescousse pour m'adresser à vous, vous demander conseil, encouragement, que sais-je, consolation...?! En attendant, je mets mon IPad sous le bras et j'entre en clandestinité afin que le méchant...(oui, lui!)...ne me découvre pas...
Partager cet article
Repost0
4 janvier 2013 5 04 /01 /janvier /2013 07:25

 

 

 

 

 

 

Idáig kényelmesen írogattam jegyzeteim, apró tárcáim. Sietségre nem volt ok. A tegnap óta felgyorsul az idő, fürgeségre

van szükség. Lássuk mi is történt...

 

...Marosvásárhely, 2013 január 2, hajnali 5; hosszabb pihenés után térünk vissza Pestre, készülődünk.  Helyi idő szerint a vonat 7 10-kor indul; 6 40-re érünk az állomásra. Sok az utas, ünnepek után vagyunk. Jól megtermett, rokonszenves, kopaszra borotvált, kellemes-barna színű (!), 30 körüli fiatalember jelenik meg a vagonban. Hasonszőrű 5-6 haver veszi körül (kiderül, csupán kísérők, ők nem utaznak). Errefelé ilyen külzetű ember ritka jelenség; érdeklődést ébreszt bennem. Fiam is lehetne, az enyémnek a bőre árnyalattal világosabb, csak egy nagyszüleje afrikai, a többi három magyar. Más furcsaságait is észreveszem: ahhoz képest, egyedül van, rengeteg csomaggal viaskodik, 3 vagy 4 hatalmas, dugig feszülő kirándulótáska, 2-3 szatyor, bőr áltavető, benne csontfehér Mac-Book amelyen időnként, a szerelvény tartós veszteglései alatt, New Yorkban forgatott filmeket néz szórakozott, figyelmetlen tekintettel, különben alszik, bár fáradtságot, kimerültséget nem látni rajta. Ami legfurcsább különlegessége mégis e rendkívüli fiatalembernek, a kisérője: a szemközti ülés közepére gondosan elhelyezett élénkpiros utazótáska hosszában kistermetű boxer tartózkodik, egyetlen útitársként. E körülményre idő teltével ébred a megfigyelő, mert a táska lakója angolos közönnyel bizonyítja származását; órák múltán se mozdul, türelmetlenségnek jelét sem adja, evést-ivást nem szorgalmaz, kisebb-nagyobb életszükséglet elvégzésére engedélyt nem kérincsél, egyszóval tökéletes angol nevelésről ad bizonyságot. Már régen delet ütött mikor gazdája végre keresetlen-nyájasan fejét-fülét símogatásban részesíti; odáig szakadatlan maroktelefonon beszélgetett. Hívásai során kiderült, számos kellemetlensége van mostanság. Wall street egyik nagyvállalatánál dolgozik felelős beosztásban. E minőségében járja a világot, felesége s kisleánya gyakran elkísérik. Évvégét Erdélyben töltötte, ahonnan neje származik. Most sürgősen kell visszatérnie dolgozni, ám Romániából kutyával repülni nem lehet, ez a körülmény megnehezíti és lelassítja visszatérését. Vízum s reptér problémák, hivatali meg követségi nehézségek. Hasonló életvitel komplikációkkal van teli...

 

Bizony az élet e térfogatban nem mindig könnyű... Színigazat meséltem, mégis dajkamesének tűnik. Bizonyítékom csupán a jóhiszeműségem, így hát mindenki jóindulatára apellálok...

 

 

Partager cet article
Repost0
31 décembre 2012 1 31 /12 /décembre /2012 11:09

 

Az ilyen klasszikus dalokat eredeti szövegükhöz ragaszkodva igyekezzünk átültetni; több mint hiba, illetlenség lenne változtatni rajtuk...

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Les feuilles mortes----------------------------------------------------------------Holt falevél

 

Ah ! Je voudrais tant que tu te souviennes---------------------------------Úgy szeretném, ha olykor felidéznéd

Des jours heureux où nous étions amis.------------------------------------Boldog napjaink szerelmes korát.

En ce temps-là la vie était plus belle-----------------------------------------Akkoriban bizony az élet szebb volt,

Et le soleil plus brûlant qu'aujourd'hui.--------------------------------------S a nap forróbban szórta sugarát.

Les feuilles mortes se ramassent à la pelle.-------------------------------Holt falevél összegyűlik halomra.

Tu vois, je n'ai pas oublié.-------------------------------------------------------Látod-e, én nem felejtettem el...

Les feuilles mortes se ramassent à la pelle--------------------------------Holt falevél összegyűlik halomra,

Les souvenirs et les regrets aussi.--------------------------------------------Emlék s megbánás ugyanúgy ül el.

Et le vent du nord les emporte------------------------------------------------- S az északi szél viszi őket

Dans la nuit froide de l'oubli.--------------------------------------------------- Feledés fagyos éje felé.

Tu vois, ne n'ai pas oublié-------------------------------------------------------Látod, még emlékemben él

La chanson que tu me chantais.-----------------------------------------------A dal, mit nékem énekeltél.

 

Refrain-------------------------------------------------------------------------------------Refrén                                                                      

 

C'est une chanson qui nous ressemble-------------------------------------- Ránk hasonlít, e dal a múltunk,

Toi, tu m'aimais et je t'aimais.----------------------------------------------------Te szerettél s én szerettelek.

Et nous vivions tous deux ensemble,------------------------------------------Kettesben éltünk s egy pár voltunk,

Toi qui m'aimais moi qui t'aimais.-----------------------------------------------Ki szerettél s ki szerettelek.

Mais la vie sépare ceux qui s'aiment,----------------------------------------- De a sors szétválaszt minden szívet,

Tout doucement, sans faire de bruit------------------------------------------- Fínoman, nem hallod zaját,

Et la mer efface sur le sable----------------------------------------------------- S a hab eltörli a fövényről

Les pas des amants désunis---------------------------------------------------- A szétvált párok lábnyomát.

 

 

Les feuilles mortes se ramassent à la pelle,--------------------------------Holt falevél összegyűlik halomra,

Les souvenirs et les regrets aussi,-------------------------------------------- Emlék s megbánás ugyanúgy ül el,

Mais mon amour silencieux et fidèle----------------------------------------- De hűséges szerelmem gyúl mosolyra

Sourit toujours et remercie la vie.----------------------------------------------S az életnek köszönettel felel.

Je t'amais tant, tu étais si jolie,--------------------------------------------------Egész lelkem a szépségednek hódolt,

Comment veux-tu que je t'oublie?---------------------------------------------Feledésnek hogy adhatnálak át?

En ce temps-là la vie était plus belle------------------------------------------Akkoriban bizony az élet szebb volt

Et le soleil plus brûlant qu'aujourd'hui.---------------------------------------S a nap forróbban szórta sugarát.

Tu étais ma plus douce amie,---------------------------------------------------Legédesebb kedveltem voltál,

Mais je n'ai que faire des regrets!----------------------------------------------Megbánást mégsem érzek én!

Et la chanson que tu chantais,--------------------------------------------------Dalod, melyet dúdolt a szél,

Toujours, toujours je l'entendrai!----------------------------------------------- Mindig, mindig fülemben él!

 

au Refrain----------------------------------------------------------------------------Refrén

Partager cet article
Repost0
28 décembre 2012 5 28 /12 /décembre /2012 14:19

Quoi donc des souvenirs mosovites ont-ils à voir avec la mer? Voici l'explication. En octobre 1951 nous avons décidé avec ma bien aimée de passer les quinze jours de vacances d'hiver à Leningrad. "Nous avons décidé"- ai-je dit au pluriel, mais l'idée, c'était elle qui l'a eue. Vésélina était son nom, elle était bulgare et son cher papa figurait sous le n°2 sur la liste des membres du gouvernement. Cette circonstance a son importance car, pour une personne domiciliée à Moscou, ce n'était pas une mince affaire que de se rendre "juste comme ça", pour une quinzaine de jours, à la cité de feu Pierre le Grand à l'époque et dans le pays en question. Il fallait posséder pour cela pouvoir, influence et multiples contacts sur place, pour être capable de transformer en réalité un rêve pareil. Nous n'avions rien de tout cela, mais "Papa" l'avait. Bien sûr, ce n'est qu'à présent, 60 ans après, que ça m'apparaît convaincant.

 

Quoi qu'il en soit, le 20 décembre nous débarquions dans la ville héroÏque légendaire ayant tenu tête aux hordes hitlériennes. De même refusa-t-elle à courber l'échine devant le pouvoir intérieur ayant rebaptisé la ville au nom de  Vladimi Ilyitch, disparu; ce baptême est resté nul et non avenu aux yeux des habitants de la cité qui, au quotidien,dans l avaient toujours refuser de désigner la cité et de parler d'elle autrement que "pityer", surnom d'enfance pour "Pierre", en mémoire du grand Tsar dont la ville portait le nom pendant plus que deux siècles. Durant notre séjour nous n'avons guère entendu d'autres appellation que "pityer" et ça nous a laissés pantois.

 

Au bout d'un an de vie mosovite je croyais avoir connu l'hiver russe. Cette erreur a été corrigée rapidement. Lors notre promenade "inaugurale",  le long de l'Avenue Nevskïe, un passant qui nous croise m'arrête brusquement du geste. Il ramasse une poignée de neige sur le bord du trottoir et, avec une allure sûre de connaisseur, sans hésitation m'administre un rapide massage du nez pendant quelques minutes. Sans cette intervention inopinée j'aurais peut-être eu de sérieux ennuis: les moins 10° de froid humide et venteux m'ont déjà transformé le nez en glaçon sans que je m'en aperçoive. Si, par exemple, dans ces circonstances, sans un tel massage vigoureux préventif on a la malchance de se retrouver dans un endroit chauffé, on peut dire adieu par la suite  à quelques'uns de ses doigts et à ses deux oreilles... De pareils incidents sont tenus pour banales; ça arrive la plupart du temps aux non-initiés, c'est pour ça que les habitants de souche les surveillent de près.

 

Il est temps d'entrer au vif du sujet.De l'instant où nous étions sur place,une idée fixe me travaillait:"voir la mer!" C'est la première occasion dans ma vie, je suis tout près du rivage, alors je veux le voir! Ceux de mon entourage me dévisagent d'un drôle d'air pour un souhait pareil, à commencer par Vésélina; mais je la désarme facilement : "Bien sûr, depuis ta petite enfance tu ne cesses de patouiller dans la Mer Noire!" l'argument a porté et on commençait nos investigations: comment faire pour arriver près de la mer? Il a fallu nous débrouiller nous-mêmes, on n'a pas pu se faire aider; les "piytierois"sont les pires casaniers qui soient, ils ne bougent pratiquement jamais de leur bien aimé centre-ville. Il y avait aussi une étrange circonstance: le régime soviétique était imbibé "d'espionnite aigü" - il ne fallait pas beaucoup de se voir coller l'étiquette "chpione", le mot russe pour espion, surtout quand on était étranger; pourtant, quoi de plus normal que de vouloir voir du pays! Eh bien, non, c'était louche à leurs yeux. En plus, il n'existait pas de plans, dans aucune ville, surtout pas pour ni pour Moscou, ni pour Léningrad: cela aurait pu aider les ennemis extérieurs du pays! Le délire, tout simplement! Bref, pour notre petite escapade, on devait recueillir chaque minuscule détail, point par point; tout était considéré "secret défense", littéralement ou presque. Mais on y est arrivés, on pouvait partir à l'aventure.

 

On allait emprunter les transports en commun, les dépenses de taxis étaient hors nos moyens. D'abord le trolleybus, puis le tramway, jusqu'au terminus. Pour terminer on grimpait dans une "Èléctritchka", sorte de RER, sauf que ce n'était ni réseau, ni expresse, ni régional. Il nous a cahotés une bonne heure. A son terminus le conducteur qui était aussi le receveur, quand on lui a demandé la direction de la mer, il a pointé l'index d'un mouvement hésitant vers l'avant, vers une plaine enneigée qui semblait se perdre au-delà de la ligne de l'horizon. Les rares voyageurs qui sont descendus ont pris la direction contraire et nous nous sommes retrouvés à deux, marchant dans de la neige qui crissait sous nos pieds. On était épuisés, notre escapade durait déjà depuis plus de trois heures, par un froid qui dépassait les moins 10°. Nous n'osions pas nous avouer l'un à l'autre qu'on était morts de fatigue. Au bout d'une demi-heure  on a enfin croisé un petit groupe d'une dizaine de jeunes gens qui chantaient à tue-tête fort émoussés: des goulots de bouteilles dépassaient des poches de leurs manteaux, c'est ce qui leur servait de carburant. Je me suis approché de celui qui semblait leur "chef", nu-tête malgré le froid glacial, et je posais ma question "rituelle": "où trouve-t-on la mer?" Il m'a regardé ébahi puis, éclatant d'un rire sonore: "Tu veux savoir où est la mer?! Mais tu marches dessus depuis belle lurette, mon bonhomme!" 

 

Et voilà l'histoire de ma première rencontre avec la mer. Elle est décevante peut-être, mais à coup sûr logique: après tout

en 1951 la guerre froide faisait rage !

 

 

Partager cet article
Repost0