(A tárcát 2008 február 20.-án közöltem "Plako"-n, franciául. Most a magyar változatot bocsátom az olvasók rendelkezésére).
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Köszönet nektek Asszonyok ! Köszönet neked Anyukám ! Köszönöm Édesanyám, hogy beleszerettél Apámba, hogy méhedben megfogantam és te világra hoztál engemet ! Első ajándékod: szép egészségem. Szerettél engem és imádottad voltam. Mindenért neked tartozom. Őrzőm voltál és védelmezőm. A példaképem szintén. A legszebb, a legdrágább és a legkedvesebb. Büszkélkedtem veled. A bizonyosság voltál, hogy semmi rossz nem történhet amíg mellettem maradsz.
Nektek is köszönet, Kicsi Leánykák, akik félénkké tettetek, a vonzódásnak ellenére amit irántatok éreztem. Igen, egyszerre voltam elfogódott s nyugtalan közöttetek. Homályosan sejtettem, neszeltem a különbséget mely létezett ti és én-közöttem. Egyféle rejtély körözött felettünk. Jövendő csodák és kínok előérzetének elegye. A rejtély oka ismeretlen maradt. Hiszen ti voltatok az élet folyamatosságának letéteményesei, a fennmaradás titkának még jórészt öntudatlan őrzői, míg én csupán sejtelmes álmok valóraváltának mit sem sejtő eszköze.
Idővel azután érkezett a válasz. Köszönet Nektek kik elfogadtatok, Mindnyájatoknak köszönet, Asszonyok, akik a szerelem nagy titkába beavattatok. Köszönet Néked ki elsőnek tettél apává! És Néked, aki mellett az ősi titok, a vajúdás és a világraérkezés misztériumának beteljesedésénél jelen lehettem... Boruljunk térdre Előttetek, kik szívetek alatt hordozzátok a Jövendőt! Egy napon váljék férfikötelességgé, legalább egyetlen alkalommal, végigélni a lét beteljesülésének isteni csodáját...
Végül köszönet Néked, ki megkoronáztad életemet és annak végső Társává lettél!