1
Január tizedike. Hajnali négy óra. Anyuka a kanapéra hajolva figyel. Ébreszteni készül. Nem tudja, nincs reá szükség: a félhomályban szemem már régóta nyitva. Az imént hallottam a többieket kikecmeregni az ágyból. Keveset aludtam, nem vagyok igazán formában. Mégis ideje felkelni, indulni kell. Az idő betelt, további halasztgatásnak vége. A tegnap reggel megint itt jártak a "pufajkások". Ez a becenevük, amióta megjelentek a porondon a "régieket" felváltani. Az "ávósokat" , akiket elsöpört a forradalom. Az újabbak durva viharkabátot hordanak, orosz módi piszkos-zöld színűt, a "pufajkát". Ha ronda is, mert ormótlan- hurkásan nyomja ki a szövetet az alágyömöszölt gyapot, melegen tart s ez kell ha hideg van: hetek óta zéró alatt a hőmérő higanyszála. Vacogunk meleg kabát híján, de ha lenne sem hordanánk olyat mert az az "újak" mundérja.
Az első baljós jel majd két hónap előtti. Pestre kellett feljönnöm a fizetésemért. November 4.-e után voltunk és az oroszok visszatérte a forradalom végleges vereségét jelentette. Minden a feje tetején állott. A pénzátutalásokat például gyakorlatilag felfüggesztették. Minden állami kézen lévén, az egri Gárdonyi Géza Szinház sem képezett kivételt, sehol egy fillérnyi készpénz. A Szinházi Szövetség Kertész utcai központjában fizették a sorbanállókat, kinek mi volt a járandósága. Jómagam mint vidéki, még a decemberi fizetésem is előre megkaptam s így valóságos vagyon: 3000 forint lapult a zsebemben mikor az utcára léptem. Életemben nem volt még ennyi pénzem egyszerre. Ám az anyagiak mit sem számítottak akkoriban nekünk, ifjú forradalmároknak. Szó sem lehetett behódolásról, az ellenálás újabb formáit kerestük. Igen, ellenállni mindenáron...!
Már a visszaúton törtem a fejem mert vasút és autóbusz gyérült s akadozott, mikor Egerből csengetett a telefon s a hívó nem mutatkozott be, így biztos voltam, haver beszél :
- Peti, dekkolj csak tovább Pesten!
- Micsoda?!
- Nehogy visszagyere!
- Mi? Hogyan?
- Láttuk Komócsint érted jönni!
- Hogyan?!
- Orosz tankból szállt ki a Szinház előtt!
- Mi az?!
- Ki akar nyírni, az tuti!
- Hm, hm!
- Lesitteltük, azt hazudja!
- Jó! Értve vagy!
.............................................................................................................................................................................................................................
(...folytatás következik...)
